HUNZÁK

HUNZÁK

A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól. Ez a teljes  immunitást élvező kis közösség a hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek.         Legfontosabb táplálékuk a kajszibarack.

Internetes oldalakon gyakran olvasható, hogy a hunza népcsoport tagjait nem sújtják az úgynevezett civilizációs ártalmak:

szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Kik azok a hunzák?

A fehér hunokat, Attila hunjainak rokonait nevezik így. A mindössze 14 ezer főt számláló nép a Himalája hegyei között, zárt völgyekben él, melyeket csak igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni.         A  Hunza-völgy Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik, ahova még nem jutott el a civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi

elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.

A pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő közösség szellemi néprajzáról (például eddig nem ismert samanizáló szokásairól) könyvet is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány Tündérek kihalófélben

- Hunoktól a hunzakutokig). Csáji 2001-es kutatóútját megelőzően nyolc évtizeddel egy világszerte nagyra becsült brit sebész és orvos, dr. Robert McCarrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának  1922.

január 7-i számában: "A hunzáknál nincs ismert rákos         eset. Ennél a népnél hatalmas sárgabarack-ligetek         vannak. A sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják." Attila

hunjainak rokonai megtanulták értékelni és szerteágazóan felhasználni egyetlen  gyümölcsüket: édesítésre is aszalt kajszit használnak.

McCarrisont Nagy-Britannia kormánya nevezte ki a múlt század elején, a brit megszállás ideje alatt, India táplálkozásának megfigyelésére. A brit orvos főleg a Gilgit zóna szokásait írta le Észak-India egyik

tartományában, Észak-Kasmírban. Híressé azonban az tette, hogy fölfedezett egy népet - a  hunzákat -, melynek nem voltak orvosaik és kórházaik, fiai         mégis 100 éves átlagéletkort értek el, tökéletes

életerőben és  jó egészségi állapotnak örvendve. Hét évig tanulmányozta őket, s az akkori világ egyetlen népbetegségét sem fedezte fel náluk.

A 90-110 év közötti lakosok vizsgálata során kiderült, hogy vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális. 

Életerejük titkát egyedül táplálkozási szokásaikban         találta meg.

A hunzák a zöldségeket és gyümölcsöket, gabonaféléket, a tejet és tejtermékeket főzés nélkül         fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán

esznek. Egyáltalán  nem használnak hántolt (fehér) rizst, cukrot és sót, a szintetikus táplálékokról még csak nem is hallottak.

A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. 

Minden utazó említést tesz a hunzák hatalmas         sárgabarack-ligeteiről. 

A nálunk is termő gyümölcsöt ők az év  minden szakában fogyasztják, amikor friss a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják,

s elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek meg. Ebből préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s még kozmetikumként is használják. Asszonyaik arca a préselt barackmag-olajnak köszönhetően  még élemedett korban is ránctalan, bársonyos. A fehér hun nők 

egyik jellegzetessége - és büszkesége - a  ténylegesnél 15-20 évvel kevesebbnek látszó életkor.

Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s         kutatóútjáról A hunzák földje (Hunza Land - Whitehorn         Publishing Co., 1960) címmel írt könyvet. Részletes         beszámolókat ad benne a hunzák életmódjáról.

Feljegyezte, hogy a hunza felnőttek 50 gramm protein, 36 gramm növényi zsiradék és 354 gramm szénhidrát elfogyasztásával valamivel több, mint 1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. (Az összehasonlítás kedvéért:

egy átlag amerikai napi energia-bevitele 3300         kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír.)

A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend az átlagos amerikai étrendnél kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz. A

gabonafélékben és a csonthájasok gyümölcsében is         előforduló nitrilozidok - dr. Ládi Szabolcs orvos         meghatározásával - "olyan hatást fejtenek ki a szervezetben, hogy a daganatosan osztódó, illetve

már daganatossá átalakult sejteket szelektíven, belülről úgymond megmérgezik és blokkolják a daganatsejtnek a további fejlődését".

A  hosszú életű fehér hunok ivóvize hegyi gleccserek olvadásából keletkező patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a hegyek tejének is nevezik. Az ásványi anyagokban dús vizet a         

növények is felveszik és a leveleikben a felszínre hozzák. A hunzák sok ilyen növényt (hajdina, köles, lucerna - olyan gabonafélék, amelyek B17 vitaminban rendkívül gazdagok, akárcsak a sárgabarack magja)

fogyasztanak. Az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyag mennyisége a százszorosa annak,         amit a nyugati civilizációkban javasolnak az         orvosok.

Hunza-föld, a magas hegyvidék nagyon nehéz megélhetést nyújt az itt élőknek. Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a mértékletes koszt, legfőképpen a sok ezer kajszibarack fa 

benne az A vitamin). A száz esztendőt megélt hunza, aki ki van téve a hegyi szélnek, a zord télnek és az égető napnak, a mi társadalmunkban hatvanasnak tűnne.

A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének fiai, a hunzák  napi 7-10 órát töltenek a         tűző napon. Bőrükön mégsem jelennek meg káros elváltozások, mert - így egy magyar családorvos - "a 

Napsugárzás akkor lehet rákkeltő, ha az ásványi anyagok és vitaminok hiányától legyengült szervezetet éri az ultraibolya sugárzás".